2010. december 4., szombat

Nemzetközi Rendelkezések

A nemzetközi vonatkozású rendelkezéseket az elmúlt évtizedekben kialakult szabályozással összhangban indokolt rögzíteni. 
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről külön törvény rendelkezik (2001. évi C. törvény). 
Lehetséges magyar nevelési-oktatási intézmény alapítása és fenntartása külföldön. 
Magyar állami óvodát, általános iskolát, középiskolát és kollégiumot külföldön az oktatásért felelős miniszter, szakiskolát a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter létesíthet és tarthat fenn, egyéb magyar nevelési-oktatási intézmény külföldön az oktatásért felelős miniszter engedélyével alapítható. 
Mindkét esetben további követelmény, hogy az intézmény alapítását és működését a működés helye szerinti (tehát a „befogadó”) állam jogrendje vagy nemzetközi szerződés lehetővé tegye. Minthogy a külföldön működő intézmény nem utalható magyarországi jegyző területi illetékességébe, az oktatásért felelős miniszter látja el a nyilvántartásba vétellel és a törvényességi ellenőrzéssel kapcsolatos állami feladatokat. 
A külföldi nevelési-oktatási intézmények magyarországi működése elé a koncepció nem gördít adminisztratív akadályokat. Az ilyen – magyar bizonyítvány kiadására nem jogosult – intézmény működésének, illetve a külföldi bizonyítvány kiadásának alapvető feltétele, hogy az intézményt az az állam, ahonnan származik, nevelési-oktatási intézménynek, az általa kiadott bizonyítványt pedig az ilyen nevelési-oktatási intézménynek megfelelő bizonyítványnak jogszerűen ismerje el, és a nevelési-oktatási intézményt az oktatásért felelős miniszter nyilvántartásba vegye. 
Az ilyen külföldi intézmény természetszerűleg nem vonható általánosságban a közoktatási törvény hatálya alá, de működésében meg kell felelnie a Magyar Köztársaság Alkotmányának. Az alapításra és az ott folyó nevelő-oktató munkára annak az államnak a jogszabályait kell alkalmazni, amely az intézményt a sajátjának ismerte el. A magyar állampolgárok tankötelezettségüket ilyen iskolában is teljesíthetik. 
A magyar állampolgárok külföldön folytatott tanulmányai tekintetében sem indokolt a hatályos szabályozás rendjének alapvető megváltoztatása. E szerint magyar állampolgár a jövőben is engedély nélkül folytathat tanulmányokat külföldön, tankötelezettségét pedig külföldi oktatási- nevelési intézményben is teljesítheti. E főszabály azonban azzal az adminisztratív kötelezettséggel jár, hogy a tanulmányok külföldön való folytatását be kell jelenteni a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes jegyzőnek, illetve, ha a tanuló már hazai iskolába beiratkozott, az iskola igazgatójának. (Így állíthat ki hatósági bizonyítványt a jegyző a külföldön létesített tanulói jogviszonyról.) Az állandó lakóhellyel rendelkező tanulónak a külföldi tanulmányok alatt szünetel a magyarországi tanulói jogviszonya, így a törvénynek a tanulók jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályait esetükben nem kell alkalmazni. 
A nem magyar állampolgárokat magyarországi tanulmányaik tekintetében fő szabályként nem terheli a tankötelezettség. A nem magyar állampolgár kiskorúak is részt vehetnek a magyar közoktatásban, annak igénybevételéért (az óvodai, iskolai és kollégiumi ellátásért, illetve a pedagógiai szakszolgálatok igénybevételéért) azonban díjat kell fizetniük. 
A hatályos törvény kivételként szabályozza azoknak a nem magyar állampolgár kiskorúaknak az esetét, akik a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett vehetik igénybe a pedagógiai szakszolgálatok szolgáltatásait, s vehetnek részt az óvodai nevelésben, az iskolai nevelésben és oktatásban, a kollégiumi nevelésben. Ilyen kivételt jelentenek a menedékjogot kérő, menekült, menedékes személyek; az oktatásért felelős miniszter meghívólevelével érkező személyek, az Európai Unió, vagy az Európai Gazdasági Térség tagállamainak állampolgárai, a bevándorolt vagy letelepedett jogállású, a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező személyek. 
Az utóbbi két kategóriát a törvény ma is nevesíti, azonban további feltételként írja elő, hogy a szülő három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezzék, illetve hogy kereső tevékenységet folytasson. Minthogy azonban a kereső tevékenység folytatása, illetve a megfelelő vagyoni helyzet biztosítása a tartózkodási engedély kiadásának is feltétele, ez utóbbi feltétel a jövőben indokolatlannak tűnik. 
Ezek a gyerekek a magyar gyerekekkel azonos feltételek mellett vehetnek részt az óvodai nevelésben, a tanulók pedig a tanköteles magyar tanulókkal, azonos feltételek mellett az iskolai nevelésben és oktatásban, valamint a kollégiumi nevelésben.13 Az idegen nevelési-oktatási rendszerből érkező gyermekeknek, tanulóknak minden pedagógiai segítséget meg kell adni ahhoz, hogy a beilleszkedésüket minél zökkenőmentesebbé tegye a fogadó intézmény. (Fokozott személyes törődés, szükség esetén nyelvi segítség, tankönyvek, taneszközök biztosítása a felzárkózás elősegítése céljából.)




13 Ez a gyakorlatban három pozitív következménnyel járna: továbbra is eleget tennénk annak az uniós elvárásnak, hogy ne alkalmazzunk indokolatlan megkülönböztetést az uniós állampolgárok között; nem terjesztenénk ki állampolgári kötelezettséget nem magyar állampolgárokra; e tanulók után az intézmények normatívát igényelhetnének. (A szabályozás e módja nem ismeretlen, a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 10. §-a akként rendelkezik, hogy a menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten eltérően nem rendelkezik, a magyar állampolgár jogai illetik meg, és kötelezettségei terhelik.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése