A törvény különleges bánásmódot igénylőknek tekinti az alábbi csoportok egyikébe tartozó gyermekeket:
1. sajátos nevelési igényű (testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének súlyos, vagy tartós és súlyos rendellenessége)
2. beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (a fejlődési, és vagy tanulási elmaradás, vagy nehézség nem a kognitív folyamatok és a viselkedésirányítás működési zavarával magyarázható, támasztható alá)
3. kiemelkedően tehetséges.
Az új törvény hátrányos helyzetűnek tekinti az alábbi csoportok egyikébe tartozó gyermeket:
1. rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, vagy a szülő/gondviselő alacsony komfortfokozatú lakásban él, vagy hajléktalan,
2. a gyermek, tanuló szülője, vagy a törvényes képviselője akkor, amikor a gyermek óvodai, iskolai beíratása időpontjában nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel
3. félárva, árva vagy egyetlen szülő által nevelt gyermek
4. tartós, súlyos betegséggel, fogyatékossággal élő közeli hozzátartozó él a családdal közös háztartásban,
5. rendezetlen állampolgári státusz,
6. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. alábbi 15. § (4) bekezdésében felsorolt intézkedések valamelyikében érintett (a védelembe vétel, a családba fogadás, az ideiglenes hatályú elhelyezés, az átmeneti nevelésbe vétel, a tartós nevelésbe vétel, a nevelési felügyelet elrendelése, az utógondozás elrendelése, az utógondozói ellátás elrendelése)
Legalább a fenti hét szempont közül kettő egyidejű fennállása esetén a gyermek halmozottan hátrányos helyzetű.
Szakértői vélemény alapján a különleges bánásmódot igénylő halmozottan hátrányos helyzetű, és a sajátos nevelési igényű gyermeket az osztály- és csoportlétszámok megállapításakor kétszeresen, különösen súlyos esetben háromszorosan kell számítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése