Az új pedagógus előmeneteli rendszer bevezetésével párhuzamosan szükség van a pedagógusképzés rendszerének átfogó felülvizsgálatára. A közoktatás igényeinek megfelelő változásokat a felsőoktatási törvényben és a pedagógusképzést szabályozó, kapcsolódó jogszabályban szabályozzuk.
A legjobb, legrátermettebb diákok pedagóguspályára történő irányítása a középiskolai tanárok hivatásbeli kötelessége.
A pedagógusképző intézmények hallgatóinak kiválasztási kritériumai között szerepel a jelentkezők pálya iránti elkötelezettségének vizsgálata. A felvételi eljárás részleteit és a képzési rendszert a felsőoktatási törvény szabályozza.
A főiskolai, illetve egyetemi képzés befejező (4. illetve 6.) tanévében sorra kerülő „pedagógusjelölti” év során a hallgatók „hallgatói munkadíjban” részesülnek, amely a mindenkori minimálbérnek legalább 90 %-a.
Az óvodapedagógusok és tanítók négy éves képzése hagyományosan eléggé gyakorlatközpontú ahhoz, hogy ők a diploma kézhezvétele után a két év gyakornoki idővel megkezdhessék a pályát, tehát esetükben nem szükséges a külön pedagógusjelölti év.
A tanárképzésben a képzési idő hat év. Az utolsó évet a tanárjelölt már nagyrészt a közoktatási intézményben, munkával tölti, az egyetemen pedig további módszertani képzést kap.
A gyakornoki évet jónak és szükségesnek látom, de a mentortanárok képzése megoldatlan. Az átmeneti időszakra érdemes volna a mentortanári szerepet inkább - az egyelőre teljesen körvonalazatlan képzésük mellett - többéves vezetőtanári gyakorlathoz kötni, mint egy gyorstalpalón elvégzett továbbképzéshez. Most pl. előfordul, hogy egy gyakorló iskolai vezetőtanárnál hospitál, tőle tanul a mentorképzésben részt vevő, ugyanakkor ő maga ( a vezetőtanár) nem képesített a mentortanári szerepre. Ezek ugyan a felsőoktatási törvénnyel szorosan összefüggő problémák, de a közoktatásban dolgozókat érintik, hiszen ott fogják a gyakorlatukat tölteni a kezdő tanárok.
VálaszTörlés