A KÜLÖNLEGES BÁNÁSMÓDOT IGÉNYLŐ GYERMEKEK

Az új közoktatási törvény a társadalmi szolidaritás alapelvének és a gyermekek érdekeinek megfelelően, továbbá a közösségek minőségi fejlődése érdekében minden közoktatásba kerülő gyermek számára biztosítja azt a nevelési-oktatási formát, amely a legmegfelelőbben szolgálja személyes fejlődését, tehetségének kibontakoztatását, társadalmi helyének megtalálását. 

Ezért a közoktatás nevelési-oktatási rendszere minden gyermeknek, ide értve a kimagasló tehetségeket és a sajátos nevelési igényű gyermekeket is, egyaránt megadja – szakértői vélemény alapján – a számukra kívánatos, érdekeiket leginkább szolgáló képzést.

A tehetséggondozás

A nemzet elemi érdeke, hogy képességeiknek megfelelő fejlesztő képzést kapjanak azok a tehetséges gyermekek, akik valamilyen műveltségterületen, valamilyen művészeti, sport, kézműves stb. ágban kimagasló érdeklődést, motivációt, alkotóképességet, gyors előrehaladást, kiemelkedő eredményeket mutatnak az óvodában, általános iskolában, alapfokú művészetoktatási intézményben vagy a középfokú iskolában. 

A tehetséggondozás kereteit a Nemzeti Tehetség Program jelöli ki, amelyet a Nemzeti Tehetség Alap támogat. A Program és az Alap jogszabály szerint, az oktatásért felelős miniszter irányítása alatt működik. A Nemzeti Tehetség Program kötelező feladatokat jelölhet ki a közoktatási intézmények számára, és tartalmazza a feladatok finanszírozásának módját is. 

A közoktatási intézmény feladata a képességek kibontakoztatása, a tehetséges tanulók felismerése, nyilvántartása, egyéni nyomon követése, a tehetségek gondozása és fejlesztése, élve az intézményi és az intézményen kívüli együttműködések lehetőségeivel. 

A tehetséggondozás a pedagógusok kötelező feladata, amelyet intézményenként szakképzett tehetség-koordináló pedagógus irányít, segít és ellenőriz. 

A tehetséggondozást a miniszter a tehetséggondozó nemzeti együttműködés támogatásával, szakmai ajánlásokkal, projekt- és versenykiírásokkal segíti.

A különleges bánásmódot igénylő gyermekek nevelése-oktatása

A különleges bánásmódot igénylő, és ezen belül a sajátos nevelési igényű, a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók körét a 13. melléklet határozza meg. 

A különleges bánásmódot igénylő gyermekek, tanulók megfelelő fejlesztésében a közoktatási intézményekben alkalmazott, vagy utazó pedagógusok és más szakemberek vesznek részt. 

A sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásában a cél a minél teljesebb integráció. Ennek keretében a törvény garantálja, hogy minden érintett gyermek, tanuló megkapja a számára szükséges és megfelelő ellátást. Ha indokolt, a gyermek csak részben integrált formában tanul, azaz a közismereti tárgyakat fejlesztő pedagógussal, kis létszámú csoportban tanulja, míg az iskola többi programjában integráltan vesz részt. 

A sajátos nevelési igényre és a különleges bánásmódra való jogosultságot a pedagógiai szakszolgálatként működő szakértői bizottságok (a továbbiakban bizottság) állapítják meg a közoktatási intézmény, a szülő és más, jogszabályban meghatározott fél kezdeményezésére. A bizottság vizsgálatán való részvétel a gyermek és a szülő részére kötelező, annak útiköltségét a társadalombiztosítás a szülő részére megtéríti. A vizsgálatot legalább évente meg kell ismételni addig, amíg a gyermek, tanuló „sajátos nevelési igényű” minősítése fennáll. 

A sajátos nevelési igényű gyermekekről, a vizsgálatok eredményéről, a bizottság javaslatáról és az intézménynek a tanuló pedagógiai értékelésével kapcsolatos (mentesítés) döntésről a közoktatási intézmény külön nyilvántartást vezet a közoktatási információs rendszeren (a továbbiakban KIR) keresztül. 

A KIR-ben nyilvántartott szakértői és szakvélemény csak annak a nevelési-oktatási intézménynek továbbítható, amellyel a gyermek óvodai nevelési, illetve tanulói jogviszonyban áll. Így a gyermek, a tanuló a számára törvény alapján biztosított, a különleges bánásmód alapján a gondozást, fejlesztő és rehabilitációs foglalkozásokat intézményváltás esetén is teljes körűen megkapja.

13. melléklet A különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanulók fogalmának értelmezése

A törvény különleges bánásmódot igénylőknek tekinti az alábbi csoportok egyikébe tartozó gyermekeket: 

1. sajátos nevelési igényű (testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének súlyos, vagy tartós és súlyos rendellenessége) 

2. beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (a fejlődési, és vagy tanulási elmaradás, vagy nehézség nem a kognitív folyamatok és a viselkedésirányítás működési zavarával magyarázható, támasztható alá) 

3. kiemelkedően tehetséges. 

Az új törvény hátrányos helyzetűnek tekinti az alábbi csoportok egyikébe tartozó gyermeket: 

1. rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, vagy a szülő/gondviselő alacsony komfortfokozatú lakásban él, vagy hajléktalan, 

2. a gyermek, tanuló szülője, vagy a törvényes képviselője akkor, amikor a gyermek óvodai, iskolai beíratása időpontjában nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel 

3. félárva, árva vagy egyetlen szülő által nevelt gyermek 

4. tartós, súlyos betegséggel, fogyatékossággal élő közeli hozzátartozó él a családdal közös háztartásban, 

5. rendezetlen állampolgári státusz, 

6. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. alábbi 15. § (4) bekezdésében felsorolt intézkedések valamelyikében érintett (a védelembe vétel, a családba fogadás, az ideiglenes hatályú elhelyezés, az átmeneti nevelésbe vétel, a tartós nevelésbe vétel, a nevelési felügyelet elrendelése, az utógondozás elrendelése, az utógondozói ellátás elrendelése) 

Legalább a fenti hét szempont közül kettő egyidejű fennállása esetén a gyermek halmozottan hátrányos helyzetű. 

Szakértői vélemény alapján a különleges bánásmódot igénylő halmozottan hátrányos helyzetű, és a sajátos nevelési igényű gyermeket az osztály- és csoportlétszámok megállapításakor kétszeresen, különösen súlyos esetben háromszorosan kell számítani.